A nyitott ablak

A fecskék kedves madaraink és szomorúan megfogyatkozott állományuk minden évvel újra, egyre csökken. A történet, amit most elmondok, róluk is szól de nem ilyen szomorú.

Amikor még sok fecskefészek épült a falvak házainak ereszei alatt és ártalmatlan tollas szomszédaink senkitől sem háborgatva osztoztak lakóhelyünk oltalmában ("Istené a szállás", járta a régi magyar mondás), egy korántsem paraszti környezetben, nem egy egszerű, falusi, állattartó házában, nem istálló melegében, a rajzó legyek között, mégcsak nem is falun, volt egy lakott fecskefészek.

Padlója perzsa szőnyeg, zöld cserép a kályhája, antik bútorai, festményei, könyvei és szobája polgári, hagyományos milliő. Ahogy belépsz, az ajtó fölött az Ige: "az igaz a hitből él".

A békésebb, jobb időket látott ház a János hegyre lejtő hegyoldalon áll, ablaka az Erzsébet kilátóra néz. Kertjében virágok és gyümölcsfák árnyékában a ház eltávozott állatainak nyughelyei.

Az egyik szoba spalettás, keskeny-magas ablakát minden tavasszal gondos kezek tárták ki a tavasz megérkezésének, hogy aztán őszig már be se zárják. A János hegyre néző nyitott ablak titka, hogy a ház fecske-lakóiknak szolgált bejárat gyanánt, a polgári berendezésű szoba, díszes csillárjára épített fészkükhöz, ahol fiókáikat nevelték.

Budakeszin, a Mezei Mária házban.

A művésznő tárgyai és emléke mintha mozdulatlan lenne: de a fecskefészek a csilláron - örök üzenet az utókornak aki (az ismeretlentől félve) képzeli, hogy jólét, vagy emberi élet csakis a "legyőzött" természettől való hermetikus elszigeteltségben lehetséges.